👩🏽🍳
Gnocchi és sertéspörkölt került ma az asztalra.
Nem volt mögötte nagy koncepció, inkább kedv és kíváncsiság.
A gnocchihoz
1 kg krumplit héjában megfőztem, majd még melegen burgonyanyomón áttörtem. Belekevertem 20 dkg lisztet és 2 tojást. A tésztát aztán hengerré nyújtottuk, „kígyóvá”, és pocágákra vágtuk.
Ezt amúgy ügyesen kéne csinálni – spatulával, késsel, kinek mi áll kézre –, de a fiam egyszerűen csak feldarabolta. Így maradt 😅. Nem lett szép, de a miénk.
A pörkölt kuktában készült.
Sauté programon finomra vágott vöröshagymát futtattam meg kacsazsíron, ment rá a fűszerpaprika, egy kevés víz, majd saját eltett, sómentes vegeta (csak zöldségek). Ezután a kockázott sertéshús, és 22 perc nyomáson. Ennyi elég volt neki.
Aki lábasban készíti, ugyanígy járjon el:
kevés kacsa-, liba- vagy sertészsíron megfuttatja a 2 közepes fej vöröshagymát, ráteszi a 70–80 dkg kockázott sertéshúst, majd csontlével vagy vízzel párolja, és ízesíti szája íze szerint. Türelem kell hozzá, nem siettetjük.
Az igazi olasz gnocchi persze sokkal szebb, mint a miénk.
Ez most inkább családi gnocchi lett: a fiam formázta, én a tésztát csináltam. Az íze rendben volt, a külseje… hát… hagyott némi kívánnivalót 😥.
Pedig a gnocchi komoly múltú étel:
eredetét egészen a római korig vezetik vissza. Készülhet zöldségekkel, mártásokkal, sajtokkal, túróval, ezerféleképpen – az olasz konyhaművészet egyik alapdarabja.
A miénk nem lett tankönyvi, viszont jóízű, közös főzés, és végül ez számít. A forma majd alakul legközelebb

Sertéspörkölt gnocchival
This content is restricted.