Ha valaha láttál már valaki hordós káposztát készíteni a nagyszüleid kertjében, tudod: ez nem egyszerű „besózás”, hanem folyamat, amelynek minden lépése számít. Nézzük végig, hogyan zajlott ez régen – és hogyan csinálhatjuk ma is hasonlóan.
Savanyításra a kemény, tömött fejű, késői (őszi) fajtájú fehér káposztát válasszunk. A laza fejű, korai fajták nem bírják a hosszú erjedést, könnyen meguhulnak vagy romlásnak indulnak. Erre külön figyelmet kell fordítani, forgatni, lazán ütögetni kell.
A régi asszonyok „szemre” sóztak, de a hagyományos arány nagyjából:
Ez az arány kulcsfontosságú: túl kevés só mellett a rossz baktériumok is elszaporodhatnak, túl sok só viszont gátolja a tejsavas erjedést és a káposzta nem savanyodik meg megfelelően.
A hordóba rétegesen került a káposzta:
Ez volt a folyamat legfizikálisabb és legfontosabb része. A taposás célja, hogy a káposzta saját levét kiengedje, amely ellepi a rétegeket, és kizárja a levegőt – ez elengedhetetlen a helyes erjedéshez.
gyerekkoromban én tapostam a káposztát, míg kicsi volt a Lányom Ő, ma már kézzel döngölöm én és méghozzá nem is fa..
Miután a hordó megtelt, a tetejére tiszta káposztaleveleket, majd egy kereszt alakban illesztett nyomtatófát helyezünk. Erre nehéz, alaposan megmosott követ , súlyt, teszünk, hogy a káposzta a lé alatt maradjon – a levegővel érintkező rész ugyanis könnyen megpenészedik. Mészkő ne legyen!
Ha szereted az igazi házias ízeket, akkor jó helyen jársz.
Itt nem csak recepteket adok, hanem azt is megmutatom, hogyan lesz igazán finom.
Feliratkozás után ajándékba elküldöm a folyamatosan bővülő e-bookjaimat,
és havonta kapsz egy különleges receptet vagy konyhai mesterfogást,
amit máshol nem találsz meg.
Ez már a nyárikonyha belső köre.
Nem küldök spamet, csak értékes tartalmat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.