Van az a nap, amikor az ember eldönti, hogy na ma nem főz.
Hétfő van, zárva a konyha… aztán valahogy mégis ott találod magad a tűzhely mellett.
Nálam most egy teljesen egyszerű sertéspörkölt lett belőle. Semmi csavar, semmi extra – csak úgy, ahogy kell.
A finomra vágott hagymát zsíron szépen megdinszteltem. Nem kapkodva, hagytam, hogy üvegesedjen, kiengedje az ízét.
Levettem a tűzről, ment rá a pirospaprika – ahogy szoktuk. Ez fontos lépés, mert ha megég, keserű lesz az egész.
Rátettem a felkockázott húst, átforgattam, sóztam, borsoztam.
Más nem is kell neki.
Felöntöttem egy kevés csontlével, lefedtem, és hagytam szépen, lassan párolódni. Nem kell siettetni, a pörkölt szereti az időt.
Most egy zománcos öntöttvas lábasban csináltam. Nem reklám, de tényleg más benne – egyenletesen fő, tartja a meleget, és valahogy jobban „összeér” az íz.
Maradt tegnapról párolt rizs – azzal adtam.
És pont így volt jó.
👉 A jó pörkölt titka nem a sok fűszer.
Hanem a hagyma, a türelem és az egyszerűség.
👉 Ha van csontleved, mindig azzal öntsd fel – teljesen más lesz az íze.
👉 Néha a „nem tervezett” főzés a legjobb.

Sertéspörkölt
Régi konyhai fogások, amiket nem mindig teszek ki nyilvánosan.
A feliratkozással elfogadom az adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat.