Tegnap kaptam egy üzenetet egy fiatal Csapattársunktól.
Azt kérte, mondjam már el, hogyan készül a lecsó.
Őszintén mondom, ez nekem mindig jólesik.
Nagy dolog ma, ha valaki érdemesnek tart arra, hogy segítséget kérjen.
Ennek eleget téve – meg persze a magunk étvágyának – ma délre meg is csináltam.
Egy jó kis cukkinis, kolbászos, rizses lecsó lett belőle.
A füstölt szalonnát kockára vágva kiolvasztottam.
Erre ment rá a félkarikára vágott vöröshagyma.
Amikor szépen megfonnyadt, levettem a tűzről – ez fontos –
és ekkor kapta meg a pirospaprikát, így nem ég meg.
Visszatettem, ment rá a két üveg saját lecsó és a felkarikázott füstölt kolbász.
Szépen rotyogott úgy 15 percig.
Ezután került bele a cukkini lapka.
(Nélküle is teljes értékű a lecsó, de ad neki egy kis játékosságot.)
Még 4–5 perc főzés, és kész is.
Só, bors ízlés szerint – nem kell túlgondolni.
Nálunk most rizses lett – de a lecsó pont attól jó, hogy mindenkinél más.
👉 Tudod, rossz lecsót művészet készíteni.
👉 A lecsónak élete van. Hangulata.
Az ízvilágát nem a recept adja… hanem Te.
👉 Lehet rizses, zúzás, tejfölös, tarhonyás, cukkinis…
Kóstold végig az egészet, és találd meg a sajátodat.
Videót is csináltam róla – hamarosan felteszem 😉

Cukkinis kolbászos lecsó