Augusztusban nálam nincs megállás. (amúgy egész nyáron)
Fő a paradicsom, megy az üvegbe, rotyog a konyha.
A végén ott marad a héj meg a mag.
A legtöbben ezt kivágják a kukába.
👉 Én nem.
Nálam ott kezdődik egy másik történet.
Egyszer kaptam egy gyógyszerlátogatótól Franciaországból likopin kivonatot.
Ott álltam a konyhában, és néztem.
👉 kapszulában adják…
👉 közben meg itt van előttünk a paradicsomban.
Azóta más szemmel nézem.
A passzírozás után megmaradó részben:
👉 koncentráltabban, mint a lében
Nem csodaszer.
👉 De számít.
👉 A passzírozott maradékot nem dobom ki
👉 Szépen szétterítem
👉 Kiszárítom (aszalom)
👉 Megdarálom (kávédarálón)
És kész.
👉 paradicsompor lesz belőle

paradicsom psszírozva
👉 Napon (ha az idő engedi)
👉 Sütőben (alacsony hőfokon, résnyire nyitva)
👉 Aszalóban
👉 A lényeg:
ne süsd, csak szárítsd
Ha teljesen száraz:
👉 kávédaráló / aprító
👉 finom por lesz belőle
👉 illata brutál jó, teljesen tele az egész ház

Paradicsomhéj szárítva porítva
👉 télen aranyat ér
Nem mindenkinek barát a paradicsom, többeknek nagyon érzékeny a gyomra (lejjebb)
👉 van, akinek savasít
👉 gyomorégést okoz, felfúvódást
👉 Ha lecsót tennél el télire, ezt így csinálom:
➡️ Itt írok róla, teljes írás recept
Én ebben nőttem fel.
Nem dobunk ki semmit, amit még lehet használni.
Ami megmarad, abból lesz a következő étel alapja.
👉 Ez nem spórolás.
👉 Ez szemlélet.
A paradicsom nálam nem áll meg az üvegnél.
Ami másnál hulladék,
👉 nálam íz lesz belőle. Nagyi – nincs maradék – addig nem állsz fel..
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.